2016. február 18., csütörtök

02.18.

Utazás előtt egy nappal mindig megbánom, hogy egyáltalán eszembe jutott az ötlet, hogy én több napra barátnőzni megyek.
Ne értsen félre senki, nagyon bírom a barátaimat, csak egyszerűen idegbeteg vagyok attól, hogy órákon keresztül utazgassak csomó cuccal, féltve a csomó cuccot, és parázni mit hagyok itthon. És ez csak egy 3 napos kis kiruccanás lesz. Képzeld el milyen, amikor nyaralni megyek...

Szóval éljen a social anxiety, éljen a lustaság és az utolsó pillanatban kapkodás.
Megint lett volna olyan sok tervem, hogy mit fogok csinálni, de nekem az utolsó pillanatban kell még nekiállnom ajándékot rajzolni, festeni és a többi, attól nem is beszélve, hogy 11 óra és még hajat is akartam mosni.
Persze van akinek nem jelent nagy gondot a hajmosás. Na az én hajam a derekamig ér és göndör. Képzeld el az arany szőrű bárányt a fejemen.
Na ha sikerült akkor képzeld el mit megszenvedek, mire átmosom annyiszor, hogy tényleg át van mosva, arról nem is beszélve, hogy balzsamot kell applikálnom rá kétszer egymás után, hogy még vizesen ki tudjam bontani. Ja és nem száríthatom a hajszárítóval, mert akkor egy szénakazal lesz a végeredmény. Szóval igen a hajmosás az arch nemesis-em.

A mai napon világossá vált számomra, hogy én a nárcisz gyermeke vagyok.
Amit a nárcisztikus anyám egész életembe tett velem, most csap igazán vissza, és nem tudok mit tenni ellene, mert még a messzi földön híres gyakori kérdések oldalon is csak annyit tanácsolnak, hogy távolodjak el és szorítkozzak minimális kommunikációra vele. Hát abból csak az lenne, hogy én miért kerülöm őt, meg miért nem hívom, BIZTOS NEM SZERETEM!!!4!4 Meg jönne azzal, hogy ő nem így nevelt engem, és most tönkretettem az életét, visszaadja a tanári diplomáját, estébé.
Azt már sikeresen elértem, hogy kb semmit nem mesélek neki arról, hogy mi van velem. De úgy konkrétan azt se tudja, hogy felmondtam, és két hónapja nincs munkám. Az apám a bűntársam, egyedül ő meg a testvérem tudják. Csak már most eljutottam oda, hogy a testvéremben sem nagyon akarok bízni, mert soha az életbe nem képes az én oldalamra állni anyánkkal szemben, és ez kezd kurvára irritálni.

Na de hogy legyen szép is a rosszban, csak azért is jó lesz a hétvégém. Bejárjuk Pest city őnagyságát, iszok Bubuteát, eszek sushit és mindenki bekaphatja. Főleg az anyám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése