Túúlságosan reggelnek mondható hajnali 6 múlt pár perccel, én pedig az amúgy 25 fokos lakásban fázok! Ez már csak azért is szokatlan, mert alapjáraton nem vagyok egy didergő ember, ráadásul a 25 fok az 25 fok. Mondjuk anyáméknál 15 fok volt az átlaghőmérséklet és elképzelhető, hogy megfáztam éjjel 4 takaró alatt...
Na mindegy, nem hagynak aludni a negatív gondolataim. Pedig sok mindent megtennék azért, hogy ne rágjam magam olyan dolgok miatt, amikről -szerintem- nem én tehetek.
Most úgy minden összejött. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan kibukok, még csak most kezdtem el vezetni ezt a blogszerű valamit és már tele van depressziós deepshit-ekkel.
Nem is tudom ezt a bejegyzést miért kezdtem el írni. Igazából annyira korán van még, hogy senki se írt még, hogy ébren van. Így egyedül vagyok, magányosnak érzem magam, a magányból meg az következik, hogy le akarom kötni magam. Erre jó ez a blog ba-dum-tss.
Tudom, hogy tulajdonképp senkit sem érdekel mit írok ide, ezért azon gondolkoztam, hogy kis részletekben -talán- nekiállnék történetet írni és ide posztolgatnám a kész fejezeteket. Viszont amilyen lusta vagyok, teljesen feleslegesen állnék neki, mert magamat ismerve nem fogom befejezni úgyse. Kitartásom a nulla felé konvergál.
Viszont kis szösszenet írásokat ilyen párszáz szavasakat fogok írni, mikor olyanom van.
Remélem ma este már csak annyit fogok írni, hogy milyen jó volt a napom. -hahahahahaha-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése