Nárciszgyermek

Mostantól amikor nem tudom milyen címet írjak, ezt fogom írni.
Viccen kívül, teljesen illik rám, amúgy is kapcsolódik a nárcisz virág a születésem napjához.

Szóval úgy érzem olyan pontjára értem az életemnek, amikor nem tudok mit kezdeni a helyzetemmel. Mivel nincs munkahelyem, így mostanra elfogyott a félretett pénzem, és nagyon nem akarok a szüleimtől kölcsön kérni. Persze az anyámtól amúgy sem kérnék, de apám biztosan adna, egyszerűen csak van bennem büszkeség és tartás, ami nem engedi, hogy random pénzt tarháljak akárkitől.
Az apám különben is csak egy félig ismeretlen nagybácsi szintjén létezik számomra, és kb csak annyiból áll a szeretete, hogy néha megdob egy kis plusz zsével.

A napom csúcspontja az volt, mikor párom hazaért a délutános műszakból és nekiállt geek/nerd stílusban bókolni nekem. Kedvencem a "Te vagy az én bug fix-em". És én ezt romantikusnak találom, mert magam is játékos kockaállatka vagyok.
Persze ha már ő így bókolt, gondoltam én is bedobom a flörtölés művészetét vagy a művészeti flörtölést.

Az alábbiak pattantak ki pihent agyamból:
- Be my Density (helyesen destiny)
- Te színezed ki az életem lineart-ját
- Veled szaturált az életem
- Te vagy a legfelső rétegem

Többre sajnos nem emlékszek, pedig összehordtam pár faszságot.

Egyébként a hétvégém az utazás előtti idegbajt eltekintve királyságos volt! Végre találkoztam azokkal a barátaimmal akikkel nagy ritkán és animeconokon tudok csak összefutni, csak így majdnem 4 nap party hard és szocializáció után egy napra úgy kioffoltam, mint annak a rendje. Hazaértem és konkrét off. Az a szomorú off, mikor tudod, hogy mindenki vár rád online, neked meg semmi kedved a világnak része lenni.

Utószó jogán, tök jó lenne, ha valaki rugdosna, hogy amíg itthon esz a fene és ráérek, kezdjek magammal valamit és legalább a a két kedvenc karakterem történetét kezdjem el leírni...

A karamellapuding gránátalmával omnomnom.