Reggeli katyvasz

Frissen, kipihenten, már hazugsággal indítom a napot. Jó szokás szerint 6-7 órát sikerült aludnom, kezdem úgy érezni, hogy nagyobb szopás itthon lenni egész nap, mint dolgozni vagy suliba járni. Így se úgy se pihenem ki magam, de pénzt se keresek és okosabb se leszek önmagamnál.

Mondjuk így is olyan hülyeséget álmodtam, hogy 3 millára büntettek, mert egy számlát rosszul állítottam ki... Komolyan ennyire azért nem vágyok a munkahelyem után pls, de azért a tanulság megmaradt bennem, sose állíts ki számlát!

Ma annak a gondolatnak a fényében ébredtem, hogy egész nap semmit se fogok csinálni csak szerepezek (minden valamire való animés szerepezik nem? de.) Valahogy már most körvonalazódik bennem, hogy ha nem is teljesen, de félig biztosan bebukik ez az elképzelés. Ebben az egy dologban mindig optimista akarok lenni, de csalódni rosszabb, mint úgy létezni, hogy nem készülsz rá.

Elméletben 3 állandónak mondható szereptársam van.

• Caroline, aki simán visszaírna egyből, ha írnék neki egy reagot, de napokig játszottunk folyamatosan és nem érzem ahhoz az erőt most. Bár köcsög se akarok lenni, lehet csak visszaírok ma.
• Emi, aki két mondatos reagokkal kápráztat el, és tudom, hogy napokig nem írtam vissza neki, mert egyszerűen elment a kedvem az egésztől (én szeretek baszott sokat írni na), de azóta már visszaírtam, mégsem kaptam választ. 2-3 mondatot nem olyan nehéz leírni nem? Oké, végül is bárki lehet elfoglalt, főleg ő.
• Yam, akinek akkor is visszaírnék egy reagot, ha a szakadék szélén hintáznék a kisodródott kocsimban! Igen, szeretek vele játszani. Csak ő ritkán szeret játszani, így legalább nem unok rá a sztorira. Minden rosszban van valami jó is. Szóval míg Carol meg Emi amolyan töltelék szerepesek, addig nekem Yam a "real OG".

Én valami ismeretlen, felfoghatatlan oknál fogva mindig a szerepes barátaimmal szoktam összeveszni, ha olyanom van, és ezért nem is nagyon szeretek barátokkal szerepezni. Legalábbis egyik legjobb IRL barátnémmal pont azért nem szerepezek, mert nem akarom elcseszni a barátságunkat. Tegnap már azt hittem Carolnak adok egy virtuális nyaklevest, mikor megint leírta, hogy ő milyen szerencsétlen. De persze nem úgy gondolta, ahogy én értelmeztem. Hogy lehet ezt máshogy érteni? 

Meg fog jönni, nyűgös vagyok és kedvetlen, és az emberek még leállnak ilyen mondatokat írni nekem, hát nem tudom miért csodálkozik bárki is, hogy másodpercek alatt felhúzom magam az ilyeneken. 

Nem hiszem, hogy ma még történik majd velem bármi is, de ha igen, úgyis írok róla. 

Addig is piszi puszi. 

XXX